Tojásvadászat
Húsvét hétfőn Kicsi Tacsi isteni sonkaillatra ébredt. Álmosan beleszimatolt a levegőbe, majd kipattant az ágyából és már szaladt is a konyhába.
– Jó reggelt, kicsinyem! - köszöntötte kedvesen Anya Tacsi. - Ülj asztalhoz, kész a reggeli!
Apa Tacsi már az asztalnál várakozott. Jóízűen megreggeliztek együtt. Húsvéti sonkát, sonkalében főtt tojást és frissen sült kalácsot ettek.
Mikor befejezték az evést, Apa Tacsi felpattant és így szólt:
– Tudod-e, Kicsi Tacsi, mi a szokás Húsvétkor?
Kicsi Tacsi a fejét rázta.
– Hát még sosem hallottál a locsolkodásról? - hitetlenkedett az apukája.
Kicsi Tacsi nem hallott róla, de a maga részéről nem is igen akart részt venni benne, ezért inkább arrébb somfordált és tisztes távolságból figyelte az eseményeket.
Apa Tacsi egy kölnit vett elő és belekezdett saját locsolóversébe:
Pipacsmezőn jártam,
Kis csivavát láttam,
Meg akart ugatni,
Szabad-e locsolni?
– Szabad! - vágta rá gondolkodás nélkül Anya Tacsi és odatartotta a buksiját, hogy Apa Tacsi ráfújhasson a kölnivel. - Köszönöm a locsolást!
Anya Tacsi csodaszép hímes tojást nyújtott át Apa Tacsinak a locsolásért cserébe.
– És most várjuk a többi locsolkodót!
Ám ekkor hatalmasat dörrent az ég és esni kezdett az eső, mintha dézsából öntenék.
Szép terített asztallal, sok finomsággal várták a locsolókat, de senki sem jött. És ahogy romlott az idő, egyre kevesebb esély volt rá, hogy bárki is tiszteletét teszi aznap a Tacsiházban.
Hosszú órák teltek el, Kicsi Tacsi pedig már unta a várakozást.
– Játsszunk valamit! - kérte a szüleit.
– Mit szólnátok egy tojásvadászathoz? - kérdezte Apa Tacsi. - Kölyökkoromban nagyon szerettem ezt a játékot.
– Mi az a tojásvadászat? - kíváncsiskodott Kicsi Tacsi.
– Elrejtünk néhány hímes tojást a lakásban, neked pedig meg kell keresned! Rendben?
Kicsi Tacsinak nagyon tetszett ez a játék, beleegyezően vakkantott hát egyet:
– Vau! Rendben!
Kicsi Tacsi engedelmesen becsukta a szemét, míg a szülei elrejtették a tojásokat.
– Kész! Indulat a tojásvadászat! - kiáltott fel Anya Tacsi és fonott kosárkát adott kicsinye mancsába, hogy abba tegye a megtalált tojásokat.
Kicsi Tacsi legelőször a lila pöttyös tojást találta meg a játékos dobozában. Másodszor a sárgára festett csillagmintás tojás került elő az ágya alól. Harmadszor a narancssárga csíkos tojás lett meg, ami a virág mellett bújkált a vázában. Végül előkerült a piros hímes tojás is a kamra egyik polcáról.
Kicsi Tacsi büszkén mutatta a kosarában lévő négy tojást.
– Megvannak!
Ám Apa Tacsi a fejét rázta:
– Remek, de ez csak négy. Mi öt tojást rejtettünk el! Egy hiányzik, mégpedig a zöld!
– De már mindent átnéztem, és nem találtam meg! - ellenkezett Kicsi Tacsi.
– Keresd csak szépen tovább, kicsinyem! - mosolygott Anya Tacsi.
Kicsi Tacsi újra átkutatta a lakást, de még mindig nem találta meg az utolsó, zöld tojást. Kezdett elkeseredni. Hirtelen szokatlan hang ütötte meg a fülét: csip-csip-csip! Mi lehet ez? És honnan jön?
Kicsi Tacsi követte a hangot egészen a fürdőszobáig. És akkor meglátta honnan jön a hang: a szennyes ruhák között egy ici-pici, sárga kiscsibe ült és keservesen csipogott! Feje búbján még ott volt a zöld tojás héja, amiből az imént kikelt.
– Megtaláltam! - kiáltott fel Kicsi Tacsi boldogan és óvatosan mancsába fogta a kiscsibét.
Anya Tacsi és Apa Tacsi nagyon meglepődtek, amikor meglátták a csipogó csibét.
Kicsi Tacsi térült-fordult, keresett egy kartondobozt a kis jövevénynek. Kibélelte friss fűvel. Enni néhány darab kukoricát, inni egy tálka vizet tett neki, majd belerakta a kiscsibét.
– Tessék, mostantól ez lesz az otthonod! - mondta Kicsi Tacsi és óvatosan megsimogatta új barátját.
Kicsi Tacsi és a kiscsibe gyorsan összebarátkoztak, sokat játszottak és még rengeteg kalandban volt részük együtt.
