Tavaszünnep
A tél elmúltával a Pipacsosmező lakói összegyűltek az erdő szélén, a Virágzó Mandulafánál, hogy megünnepeljék a tavaszt.
Mindenki lelkesen készült a nagy eseményre. Sokan színes papírból ünnepi zászlót is készítettek, hogy aztán az ünnepség végén a Virágzó Mandulafának ajándékozhassák.
A Tacsiházban is készült egy ünnepi zászló: Kicsi Tacsi szivárványt festett egy papírlapra, amit aztán felragasztott egy hurkapálcikára.
- Nagyon jól sikerült! - dicsérte meg kicsinye alkotását Anya Tacsi.
Kicsi Tacsi egész délelőtt a szivárványos zászlóval játszott: lengette, nézegette, és figyelte, ahogy lobogtatja a szél.
Nem sokkal ebéd előtt Anya Tacsi így szólt a többiekhez:
- Gyertek, ideje indulnunk az ünnepi piknikre a Virágzó Mandulafához! Kicsi Tacsi, hozd magaddal a szivárványos zászlódat is!
Anya Tacsi finom ebédet csomagolt a piknikkosárba: rántott húsos szendvicset, csemege uborkát és limonádét. Kicsi Tacsi a mancsába fogta a szivárványos zászlóját, Apa Tacsi pedig magával hozott egy kockás pokrócot. Így indultak a Virágzó Mandulafához a tavaszünnepre.
Az erdő szélén már gyülekeztek a Pipacsosmező lakói. Ott volt Pötyi Baba az anyukájával, Pletykás Puli néni az unokáival, valamint sok más szomszéd és barát.
Az énekesmadarak vidám dalokat énekeltek. Mindenhol finom virágillat és az ebédre hozott finomságok illata terjengett.
Apa Tacsi kiválasztott egy alkalmas helyet és leterítette a kockás pokrócot a fűbe. Anya Tacsi kipakolta a piknikkosár tartalmát és jóízűen megették az ünnepi ebédet.
Ebéd után Anya Tacsi így szólt kicsinyéhez:
- Elérkezett a délutáni csendes pihenő ideje. Tűzd a zászlódat a többi közé, Kicsi Tacsi, aztán indulhatunk is haza!
Kicsi Tacsi most, anyukája szavaiból értette csak meg, hogy az ünnepi zászlót azért készítik, hogy a Virágzó Mandulafánál hagyják. Elszomorodott a gondolatra, hogy el kell válnia kedves zászlójától. Lassan odasétált a fához, ahol már sorakoztak a szebbnél szebb zászlók. Volt köztük lila, rózsaszín, piros, mintás és egyszínű is.
Kicsi Tacsi is odatűzte a saját, szivárvanyos zászlóját a többi mellé, majd gyorsan megfordult és a szüleihez szaladt. Vissza se nézett.
Otthon Kicsi Tacsi bebújt az ágyikójába egy kis délutáni pihenésre. Ám akárhogy próbálta, nem bírt elaludni. Egyre csak a szivárványos zászlón járt az esze. Nagyon sajnálta, hogy ott kellett hagynia a Virágzó Mandulafánál, és soha többet nem látja viszont. Kicsi Tacsi addig-addig szomorkodott, míg sírva fakadt.
- Mi a baj? - kérdezte kedvesen Anya Tacsi, és leült Kicsi Tacsi mellé, az ágyra. Mancsával szeretettel megsimogatta kicsinye buksiját.
- Hiányzik a zászlóm… - hüppögte Kicsi Tacsi.
- Ó! - Anya Tacsi elgondolkodott. - Mit szólnál, ha elsétálnánk a Mandulafához és megnéznénk, hogy van a zászlód?
Felderült erre Kicsi Tacsi arca, és beleegyezően vakkantott egyet az anyukájának:
- Vau! Induljunk!
Aznap másodszor is elindultak az erdő szélére, a Virágzó Mandulafához. Ezúttal Apa Tacsi nem tartott velük.
Kicsi Tacsi már messziről meglátta a szivárványos zászlót a többi között.
- Ott van! - kiáltotta boldogan és odaszaladt a zászlójához.
Kicsi Tacsi megfogta a zászlót, kihúzta a földből és magához szorította.
- Ugye hazavihetem, Anya Tacsi?
Anya Tacsi - látva kicsinye boldogsagát - mi mást is mondhatott volna erre, mint igent…
