Szivárványtorta

 

Beköszöntött a nyár. Újra lehetett nagyokat játszani a játszótéren.

Kicsi Tacsi minden nap elsétált az anyukájával a közeli játszótérre. Nem is egyszer, hanem kétszer: délelőtt is, délután is! Közben azért hazamentek ebédelni. Ebéd után következett a délutáni alvás, vagy ahogy a Tacsiházban hívták, a csendes pihenő. Mikor Kicsi Tacsi felébredt, indultak is vissza a játszótérre. Így ment ez egész nyáron.

A játszótéren Kicsi Tacsi legtöbbször Pötyi Babával játszott. Homokoztak, csúszdáztak, lipikókáztak. De ha Pötyi Baba nem jött ki a játszótérre, akkor Kicsi Tacsi inkább hintázott. Ezt szerette legjobban. Ilyenkor csak ült a hintában és csendben nézte, mit csinál a többi kutyakölyök, ki mivel játszik, ki érkezik a játszótérre és ki távozik onnan. Megfigyelte azt is, mi történik az utcán. Hallgatta a madarak énekét. Anya Tacsi pedig fáradhatatlanul lökte, lökte a hintát.

– Odanézz, Anya Tacsi! Mi történik ott! - kiálltott egy különösen meleg napon Kicsi Tacsi és a játszótér melletti takaros kis házikóra mutatott.

A házikó mellett egy siculány állt, aki épp egy hatalmas, csíkos napernyőt nyitott ki.

A következő napon aztán a siculány egy asztalt és egy széket is kirakott a napernyő mellé.

– Anya Tacsi, de jó lenne, ha ez egy cukrászda lenne! - lelkendezett Kicsi Tacsi.

Másnap a ház ajtaja fölé felkerült egy tábla is.

– Mi van oda írva, Anya Tacsi? - kíváncsiskodott Kicsi Tacsi.

– SICU CUKI - olvasta el a feliratot Anya Tacsi.

– Akkor tényleg cukrászda lesz! - örvendezett Kicsi Tacsi.

És valóban. A cukrászda hamarosan kitárta kapuit a vendégek előtt.

– Nézzük meg! - kérte anyukáját Kicsi Tacsi.

Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet kicsinyének:

– Vau! Menjünk!

Beléptek a hangulatos helyiségbe. A cukrászda pultja roskadozott a finomabbnál finomabb süteményektől. Volt ott krémes, hatlapos, mignon, kókuszgolyó. Kicsi Tacsi elragadtatva nézte. Anya Tacsinak is összefutott a nyál a szájában.

– Sziasztok! Mit adhatok? - üdvözölte őket a pult mögött álló kedves eladó. Kicsi Tacsi rögtön felismerte, ő volt az a siculány, akit többször is láttak a házikó körül.

Kicsi Tacsi alaposan megnézte a süteményeket, mielőtt választott. Megakadt a szeme egy színes tortaszeleten, ami mintha a szivárvány összes színében pompázott volna.

– Abból kérek! - mutatott rá Kicsi Tacsi.

– Jó választás! A szivárványtorta az egyik legfinomabb süteményünk. - mondta a siculány. 

– Akkor kettőt kérünk! - szólt Anya Tacsi, mert neki is nagyon megtetszett a sütemény.

Mikor megkapták a szivárványtortákat, illedelmesen megköszönték, majd elbúcsúztak az eladótól. Átmentek a játszótérre. Kicsi Tacsi beült egy hintába, Anya Tacsi pedig megállt mellette. Jóízűen majszolni kezdték a finom süteményt.

– Anya Tacsi, tudod melyik a kedvenc sütim? - kérdezte egyszer csak Kicsi Tacsi. Anya Tacsi már sejtette a választ. - A szivárványtorta!

– Nekem is! - nevetett Anya Tacsi.

Ettől a naptól kezdve a Tacsi-család gyakori vendég lett a Sicu Cukiban. Idővel megkóstolták a többi süteményt is, de a kedvencük akkor is a szivárványtorta maradt.

 
accumsan fringilla dictum risus felis Sed libero. justo

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás