Szánkózzunk!
Tél végén jártak. Kicsi Tacsi nagyon szomorú volt, mert azon a télen még egyáltalán nem esett a hó. Anya Tacsi próbálta vigasztalni:
- Gyere, kicsinyem, ne lógasd az orrod, menjünk inkább ki biciklizni!
Kicsi Tacsi bólintott. Sapkát, sálat, kabátot vettek, és mind a négy tappancsukra meleg csizmát húztak a hideg ellen.
Az udvaron Anya Tacsi kinyitotta a fészerajtót. Bekukucskáltak. Odabent katonás rendben sorakoztak Kicsi Tacsi járgányai: kismotor, tricikli, futóbicikli.
- Hol van a szánkóm? - kérdezte rémülten Kicsi Tacsi.
- Biztos itt van valahol! - felelte Anya Tacsi.
- Keressük meg!
Kicsi Tacsi sorban kipakolta a fészerből a kismotort, a triciklit és a futóbiciklit. Még így sem látták sehol a szánkót.
Anya Tacsi egyenként kiemelte az ásót, a gereblyét és a létrát.
Közös erővel kihúzták Apa Tacsi hatalmas szerszámos ládáját és fűnyíróját is. A fészer kiürült, de a szánkó sehol sem volt.
- Kérdezzük meg Apa Tacsit, hátha ő tud valamit a szánkóról! - javasolta Anya Tacsi.
Több se kellett Kicsi Tacsinak, telitüdőből kiabálni kezdett:
- Apa Tacsi! Apa-Tacsi! Apa Taaaacsiiiii!!!
Apa Tacsi kinyitotta műhelyének ablakát.
- Mi ez a hangzavar? Mi történt, kicsinyem?
- Nem találjuk a szánkómat, Apa Tacsi! Nem tudod, hova lett?
- Éppenséggel tudom. - felelte Apa Tacsi. - Behoztam a műhelyembe, mert megrozsdásodott a hosszú álldogálásban. Máris kiviszem neked.
Jött is hamarosan Apa Tacsi a szánkóval.
- Tessék, Kicsi Tacsi, itt van!
- Köszönöm! - lelkendezett Kicsi Tacsi, mintha egy hatalmas ajándékot kapott volna épp.
Apa Tacsi letette a szánkót a fűbe, Kicsi Tacsi pedig beszaladt a házba és a kedvenc báránybőrével tért vissza. Ráterítette a szánkóra és rátelepedett.
- Húzzál, Apa-Tacsi, húzzál! - kiáltotta lelkesen.
- Dehát nincs is hó! - tiltakozott Apa-Tacsi.
- Nem baj! Szánkózzunk!
Apa Tacsi habozott, de aztán csak beadta a derekát és megragadta a szánkó zsinórját. Húzta teljes erőből, próbálta megmozdítani a szánkót a füvön, de az alig-alig engedett. Csak pár centit haladtak előre.
Ezt látva Anya Tacsi bement a házba és kihozott egy darab vajat a hűtőből. Leszállította kicsinyét a szánkóról és vastagon bekente a szánkó mindkét talpát vajjal.
- Indulhattok! - mondta Anya Tacsi, mikor kész lett vele.
Apa Tacsi ismét megragadta a szánkó zsinórját és teljes erejéből húzni kezdte Kicsi Tacsit a füvön. Siklott a szánkó, mintha nem is vajon, hanem igazi havon csúszna!
Rótták a köröket a füvön, egyiket a másik után. Kicsi Tacsi hatalmasakat nevetett, de épp ilyen jól érezte magát az apukája és az anyukája is. Nem is hiányzott már nekik a hóesés és a tél, inkább örültek ennek a mostani pillanatnak, amit együtt tölthetnek.
