Retekszörny

 

– Ide nézzétek, mit találtam! - Apa-Tacsi a veteményeskertben állt és egy furcsa alakú retket tartott a kezében. A reteknek volt feje, teste, lábai, még farka is!

– Egy retekszörny! Jaj, de csúnya! Félek tőle! - kiáltott fel Kicsi-Tacsi, mikor meglátta a retket és Anya-Tacsi háta mögé bújt ijedtében.

– Szerintem egyáltalán nem félelmetes, nézd csak meg közelebbről! Egy bamba lajhárra hasonlít! - nyugtatgatta Anya-Tacsi.

Kicsi-Tacsi félve előbújt anyukája háta mögül és újra ránézett a különös retekre.

– Tényleg! Olyan mint egy bamba retekszörny! - Kicsi-Tacsi félve megérintette a retket és mikor látta, hogy nem harap, a kezébe vette. - Játszhatok vele?

– Persze! - egyezett bele Apa-Tacsi.

Kicsi-Tacsi letörölgette a földet a Retekszörnyről és egy filctollal szemet, szájat, orrot rajzolt neki. Így sokkal aranyosabb lett.

A következő napokban Kicsi-Tacsi egész nap a Retekszörnnyel játszott. Együtt bújócskáztak, futkároztak, labdáztak. Kicsi-Tacsi nagyon megszerette új játékát.

Ám ahogy teltek a napok, a Retekszörny egyre fonnyadt és zsugorodott.

Mikor Kicsi-Tacsi észrevette ezt, megkérdezte Anya-Tacsit:

– Mi történik a Retekszörnnyel?

– Öregszik, Kicsi-Tacsi. - felelte az anyukája.

– Öregszik? De miért?

– Mert a zöldségek sem élnek örökké. Egy idő után teljesen elszáradnak, elfonnyadnak.

– A Retekszörny is el fog fonnyadni?

– Igen. És akkor nem tudsz majd játszani vele többé. De most még itt van velünk, élvezzétek a közös játékot!

Úgy is lett. Kicsi-Tacsi szaladt játszani a Retekszörnnyel, nem is gondolt többé anyukája szavaira.

Ám egy reggel Kicsi-Tacsi arra ébred, hogy a Retekszörny nincs mellette.

– Hová lett a Retekszörny? - kérdezte a szüleit.

– Teljesen elfonnyadt, Kicsi-Tacsi. - felelte az anyukája és átölelte kicsinyét.

Kicsi-Tacsi nagyon szomorú lett, sírni kezdett. Anya-Tacsi és Apa-Tacsi is szomorú volt, összebújva vigasztalták egymást.

– Nagyon fog hiányozni nekem... - szipogott Kicsi-Tacsi.

– Tudom. - bólintott együttérzően Apa-Tacsi.

– Mit szólnál, ha lerajzolnánk a Retekszörnyet? - ajánlotta Anya-Tacsi.

Megtetszett az ötlet Kicsi-Tacsinak, hozta is a ceruzáit meg a rajzlapot. Hárman együtt rajzolták le a Retekszörnyet, mindenki hozzátett valamit. Rajzolás közben sokat beszélgettek a Retekszörnyről. Kicsi-Tacsi mesélt a közös játékaikról, kalandjaikról.

Kicsi-Tacsi így lassan megnyugodott, elapadtak a könnyei is, és már tudott újra mosolyogni.

Mikor elkészült a rajz, kiragasztották a falra.

– Mindig emlékezni fogok rád! - Kicsi-Tacsi megsimogatta a Retekszörnyet a rajzon. - Szia, Retekszörny! - búcsúzóul még integetett neki, majd szaladt tovább játszani.

   

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás