Pitypangkoszorú

Melegen sütött a tavaszi napocska a Pipacsosmező felett. Anya Tacsi és Kicsi Tacsi - kihasználva a szép időt - pikinikezni mentek. Leterítettek egy pokrócot a fűbe és rátelepedtek. Anya Tacsi rántotthúsos szendvicset és limonádét vett elő a kosárkából. Jóízűen elmajszolták az elemózsiát, majd hanyatt feküdtek a pokrócon és élvezték a napsütést.

Körülöttük gyönyörű pipacsok nyíltak. A virágokon méhek döngicséltek. A fűszálakat lány szellő lebegtette.

Kicsi Tacsi a pokrócon hanyatt fekve az égen suhanó felhőket nézte.

– Odanézz, Anya Tacsi, az a felhő olyan, mint egy sárkány! Ott a feje, a szárnya és a farka is!

– Tényleg? - mosolygott az anyukája, és meredten nézte az eget, hátha ő is meglátja a felhősárkányt.

Mikor Kicsi Tacsi megunta a felhők bámulását, talpra ugrott és megkérdezte:

– Szedhetek virágot?

– Persze! - válaszolta az anyukája.

Kicsi Tacsi elindult és hamarosan egy csokor mezei virággal tért vissza. Volt közöttük pipacs, pitypang és százszorszép is.

– Fonjunk belőlük koszorút! - kérte.

Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet kicsinyének és két kupacba rendezte a virágokat. Fonni kezdték a koszorúkat.

Anya Tacsi pitypangból készített koszorút a kicsinyének, míg Kicsi Tacsi pipacsból az anyukájának. Mikor kész lettek vele, egymás fejére rakták a koszorúkat.

– Kár, hogy nincs itt egy tükör! - bosszankodott Kicsi Tacsi, majd egy hatalmasat tüsszentett.

– Hapci-manó! - mondta kedvesen Anya Tacsi.

– Úgy megnézném magam a pitypangkoszorúmmal! - mérgelődött tovább Kicsi Tacsi. - Igazán hozhattunk volna tükröt! Miért nem hoztunk?

Az első tüsszentést azonban még egy követte, majd még egy és még egy. Kicsi Tacsinak folyni kezdett az orra. Már nem is volt olyan fontos az a tükör.

– Rosszul érzem magam, Anya Tacsi! Viszket az orrom és a szemem is!

Kicsi Tacsi következő hapcizása már akkorára sikeredett, hogy lerepült a fejéről a pitypangkoszorú.

Ennek már a fele se tréfa! - gondolta Anya Tacsi és vizsgálgatni kezdte kicsinyét.

– Azt hiszem, ez szénanátha... valószínűleg a pitypangtól van!

Kicsi Tacsi nem tudta, mi az a szénanátha, ezért aztán jól megijedt attól, amit az anyukája mondott.

– Ne ijedj meg, kicsinyem! - nyugtatgatta Anya Tacsi. - Hazamegyünk és egykettőre elmúlik!

Így is lett. Összepakolták a pokrócot és a piknikkosarat. Mire végeztek a pakolással, Kicsi Tacsinak egészen elszállt a tükör miatti haragja és a szénanátha miatti ijedtsége. Kezdte jobban érezni magát.

– Sajnos a koszorúkat nem vihetjük magunkkal! Ha tényleg a virágok okozzák a tüsszögésedet, jobb, ha itt hagyjuk őket!

Kicsi Tacsi nagyon elszomorodott, de engedelmesen a fűbe dobta a koszorúkat.

Hazamentek. Megmosták a mancsukat. Anya Tacsi gyógyító főzetet készített kicsinyének.

Kicsi Tacsinak hamarosan tényleg elmúlt a viszketése és a hapcizása is. Így újra futkározhatott a Pipacsosmezőn. Azért ezentúl jobban odafigyeltek rá, milyen virágból fonnak koszorút.

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás