Maszkban

Felkelt a nap. Kicsi Tacsi álmosan dugta ki orra hegyét a takaró alól.

– Ébresztő, Kicsi Tacsi! - kiáltotta Anya Tacsi - Ma reggel el kell mennünk az állatorvoshoz!

– Az állatorvoshoz?! De miért? - értetlenkedett Kicsi Tacsi.

– Mert szurit fogsz kapni tőle!

– Szurit?! Én nem akarok szurit kapni! - Kicsi Tacsi elsírta magát.

Olyan keservesen zokogott, hogy Anya Tacsi alig győzte vigasztalni. Hiába dugta oda az orra hegyét, a kicsinye nem nyugodott meg, csak sírt tovább.

Anya Tacsi így szólt:

– Tudom, hogy a szuri nem kellemes, de annál hasznosabb! Megvéd téged a betegségektől.

Mikor Kicsi Tacsi úgy-ahogy megnyugodott, felöltöztek és elsétáltak az állatorvoshoz, Komon-Doktorhoz. A rendelő nem volt messze. Átszelték a Pipacsosmezőt, és már ott is voltak.

Komon-Doktor kedvesen fogadta őket. Szája előtt egy zöldes színű orvosi maszkot viselt, ami szinte az egész arcát eltakarta. Mikor Kicsi Tacsi meglátta a maszkos orvost, hátrahőkölt.

Kicsi Tacsi nagyon megijedt a maszktól, könnybe lábadt a szeme és újra sírni kezdett. Anya Tacsi átölelte kicsinyét, aki teljesen belefúrta az arcát anyukája vállába, hogy ne is kelljen látnia a maszkos alakot.

– Minden rendben! Ő csak Komon-Doktor, hisz’ születésed óta ismered!

– De mi történt az arcával? - szipogta Kicsi Tacsi.

– Maszkot visel, az takarja el az arcát! - felelte Anya Tacsi kedvesen.

– Bizony, Kicsi Tacsi, és tudod-e miért van rajtam ez a maszk?! Hogy megvédjelek téged a betegségektől! Nincs mitől félned! - az állatorvos ismerős hangjára Kicsi Tacsi kibújt Anya Tacsi öleléséből és a szeme sarkából Komon-Doktorra sandított.

– Tudod, Kicsi Tacsi, lehet, hogy nem szép látvány a maszk, de nagyon rendes dolog a Doktor bácsitól, hogy ezzel is vigyáz másokra!

Kicsi Tacsinak még kellett néhány perc, míg hozzászokott a maszkos alak látványához. Már nem sírt, de azért még tartotta tőle a távolságot.

Pedig a neheze még csak most jött!

– Oltásra jöttük, Doktor Úr! - mondta végül Anya Tacsi és segített vonakodó kicsinyének fölmászni a vizsgálóasztalra.

Komon-Doktor lassan közelebb lépett. Mikor látta, hogy Kicsi Tacsi nem ellenkezik, vizsgálni kezdte: meghallgatta a sztetoszkóppal, belenézett a szájába, és kesztyűs mancsával megnyomkodta a pocakját. Megállapította, hogy Kicsi Tacsi teljesen egészséges, így megkaphatja az oltást.

Anya Tacsi magához ölelte kicsinyét, miközben Komon-Doktor elővette az injekciós tűt és beadta Kicsi Tacsinak a szurit. Kicsi-Tacsi sírva fakadt attól a pici szúró-csípő fájdalomtól, amit az injekciós tű okozott neki. Komon-Doktor leragasztotta az oltás helyét.

– Kész is! - állapította meg.

Erre Kicsi Tacsi abbahagyta a sírást.

– Köszönjük szépen, Doktor Úr! Viszont látásra! - köszönt volna el Anya Tacsi, de Komon-Doktor megállította:

– Várjatok! Van itt valami Kicsi Tacsinak! - azzal átnyújtott neki egy orvosi maszkot. - Hogy otthon is tudjatok orvososat játszani!

Kicsi Tacsi illedelmesen megköszönte, miközben átvette a maszkot.

Hazafelé menet Kicsi Tacsi egyre csak nézegette, szimatolta a maszkot. Így közelről nem is tűnt olyan félelmetesnek. Végül rászánta magát és fölvette. A maszk szinte az egész arcát eltakarta, alig látott ki belőle.

– Na, hogy nézek ki, Anya Tacsi? - kérdezte, majd hozzátette: - Most én is vigyázok másokra, hogy ne kapják el tőlem a betegségeket!

– Azt nagyon jól teszed, kicsinyem! - felelte neki Anya Tacsi büszkén.

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás