Kovászos uborka

 

Pötyi Mama, a dalmata asszony és kicsinye, Pötyi Baba vendégségbe érkezett a Tacsiházba.

Anya Tacsi saját készítésű kovászos uborkával, házi kolbásszal és frissen sült kenyérrel kínálta a vendégeket.

– Épp ma lett kész a kovászos uborka! - újságolta Anya Tacsi. - Még mi sem ettünk belőle.

Ám amikor megkóstolták a kovászos uborkát, fintorogni kezdtek. Kicsi Tacsi még ki is köpte.

– Fúj! Ez rossz! - közölte.

Bizony, a kovászos uborka ehetetlen volt!

– Ez nem sikerült... - szomorodott el Anya Tacsi. - Pedig mindent a recept szerint csináltam!

– És mit tettél bele? - kérdezte Pötyi Mama.

– Sót, fokhagymát, kaprot, kenyeret...

– Mifelénk nem így csinálják! - vágott közbe a dalmata asszony. - Nálunk nem tesznek bele kenyeret. Helyette tormával készítik. Ha szeretnéd, szívesen megmutatom!

Anya Tacsi nagyon megörült a lehetőségnek. Gyorsan írt is egy bevásárló listát és elküldte Apa Tacsit a piacra, hogy szerezze be a szükséges hozzávalókat.

Apa Tacsi hamarosan meg is érkezett a kovászos uborka hozzávalóival. Ám amikor Pötyi Mama meglátta a kaprot, a fejét csóválta:

– Ez a kapor nem jó! Olyan kell, amin a virága is rajta van!

– A piacon csak ilyen volt. - mentegetőzött Apa Tacsi. - És Pletykás Puli néni azt mondta, ez kell a kovászos uborkához...

Anya Tacsi elszomorodott. Akkor mégsem lesz kovászos uborkája...

– Hazaszaladok kaporért! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Pötyi Mama és már indult is.

Hamarosan egy nagy csokor kaporral tért vissza. Ez a kapor valóban máshogy festett, mint az, amit Apa Tacsi hozott a piacról.

Közben Anya Tacsi kikészítette az üvegeket és megmosta az uborkákat.

– Kezdhetjük?!

Kicsi Tacsi és Pötyi Baba ott sündörgött körülöttük a konyhában.

– Mi is segíthetünk? - kérdezték a kutyakölykök.

– Persze! - mosolygott Anya Tacsi és lerakott egy-egy befőttes üveget Kicsi Tacsi és Pötyi Baba elé az asztalra. - Csináljátok, amit Pötyi Mama mond!

Úgy is lett. Pötyi Mama utasítására Kicsi Tacsi és Pötyi Baba kaprot és fokhagymát tett mindkét üveg aljára, majd katonás rendbe beállította az üvegekbe az uborkákat is.

Közben Pötyi Mama egy fehér, gyökérszerű zöldséget szimatolgatott.

– Milyen fura szaga van... hisz’ ez nem is torma, hanem fehérrépa!

– A piacon csak ilyen volt. - mentegetőzött Apa Tacsi. - Gondoltam ez is jó lesz...

Anya Tacsi megint elszomorodott. Csak nem lesz kovászos uborkája...

– Hazaszaladok tormáért! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Pötyi Mama és már indult is.

Hamarosan két szép szál tormával tért vissza. A tormákat is megmosták, felszeletelték és beletették az üvegekbe az uborkák, a kapor és a fokhagyma mellé. Már csak egy dolog volt hátra: sós vizet kellett önteni az egészre. Mikor ezzel is megvoltak, Anya Tacsi így szólt:

– Akkor most tegyük ki a napra!

De Pötyi Mama a fejét csóválta.

– Mifelénk nem szokás kitenni a napra. Csak egy meleg hely kell neki. Öt nap múlva kész is!

Anya Tacsi nagyon elcsodálkozott ezen, de úgy csinálta, ahogy Pötyi Mama mondta.

Pár nap múlva valóban elkészült a kovászos uborka. Anya Tacsi nagyon boldog volt, hogy végre sikerült! Ráadásul ez volt a legfinomabb kovászos uborka, amit valaha evett.

   
ipsum sed mattis massa justo dapibus nunc felis

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás