Kosárlabda

⁃ Unatkozom! - mondta egy délután Kicsi Tacsi.

⁃ Akkor gyere, turkálj a kincses dobozomban! - hívta mosolyogva kicsinyét Apa Tacsi.

Amikor Kicsi Tacsi unatkozott, Apa Tacsi mindig megengedte neki, hogy a kék pöttyös dobozában kutakodjon. Apa Tacsi ebben a dobozban őrizgette a kölyökkorából megmaradt játékait.

Együtt bementek Apa Tacsi műhelyébe. Az ajtó melletti hatalmas szekrény tetejéről Apa Tacsi levette a kék pöttyös dobozt és a földre tette.

⁃ Tessék, kicsinyem!

Kicsi Tacsi lelkesen kutakodni kezdett a dobozban, amely tele volt régesrégi játékokkal. Volt benne bűvöskocka, búgócsiga, ólomkatonák, sőt még felhúzható csibe is! De ezeket Kicsi Tacsi már mind ismerte, korábban játszott is velük. Ezért most egy finom mozdulattal félresöpörte őket. Valami mást keresett. Olyat, ami még új volt neki.

Amikor Kicsi Tacsi ebben a varázslatos dobozban keresgélt, mindig talált bennne valamit, amit azelőtt még sosem látott. Nem volt ez másként most sem: Kicsi Tacsi szeme egy viharvert, narancssárgás labdán akadt meg. Kivette. Nézegette. Szimatolgatta. Fogdosta.

⁃ Hát ez meg milyen labda? - kérdezte. - Olyan furcsa...

Kicsi Tacsi végigfuttatta mancsát a labdán körbefutó vonalakon.

⁃ Ez egy kosárlabda, kicsinyem! - felelte mosolyogva Apa Tacsi.

Kicsi Tacsi letette a földre a kosárlabdát és rugdosni kezdte. De Apa Tacsi megállította:

⁃ Nem, nem rúgjuk! Csak a mancsunkkal fogjuk meg, a lábunkkal nem érünk hozzá! A kosárlabdát dobáljuk és a földön pattogtatjuk! Így! Látod? - mutatta meg Apa Tacsi hogyan is kell.

Kicsi Tacsi látta és nagyon tetszett neki.

Apa Tacsi elővett egy üres kartondobozt, feltette egy alacsony szekrényke tetejére és így szólt:

⁃ Dobd bele a kosárlabdát a dobozba!

Kicsi Tacsi nagyon megörült ennek, egy ideig lelkesen dobálta is a kosárlabdát a dobozba. Néha beletalált, néha nem. De egy idő után megunta ezt a játékot.

⁃ Apa Tacsi, inkább játssz te is velem!

Apa Tacsi beleegyezően vakkantott egyet kicsinyének:

⁃ Vau! Rendben! Várj egy percet!

Ekkor Apa Tacsi keresgélni kezdett a műhelyében. Hamarosan megtalálta, amit keresett: egy régi lepkehálót, aminek már hiányzott a nyele. Elővette a nagy ollót is és lenyisszantotta a lepkeháló alját. Ebből lett a kosár. A kosarat aztán Apa Tacsi felerősítette a kartondoboz aljára, majd egy nagy négyzetet rajzolt fölé. Ebből lett a palánk.

Kimentek a Tacsiház kertjébe. Az elkészült kosárpalánkot Apa Tacsi felerősítette a cseresznyefára. Nem túl magasra, hogy Kicsi Tacsi is könnyedén beletaláljon a labdával.

Mikor kész lett, játszani kezdenek. Apa Tacsi tanítgatta kicsinyét, hogyan dobja a kosárlabdát. Kicsi Tacsi ügyes tanítványnak bizonyult és nagyon élvezte a közös játékot. Mikor Kicsi Tacsi először beletalált a kosárba, mindketten ugráltak és tapsoltak örömükben.

Így talált rájuk Anya Tacsi, teljesen belemerülve a játékba. Egy ideig mosolyogva nézte őket, aztán megkérdezte:

⁃ Én is beszállhatok?

⁃ Persze! - felelte Apa Tacsi és odadobta Anya Tacsinak a kosárlabdát. - Kezdődhet a mérkőzés!

Így már hárman kosárlabdáztak tovább. Először Apa Tacsi volt Kicsi Tacsival Anya Tacsi ellen, aztán cseréltek.

Úgy elrepült a délután, hogy észre sem vették. Csak gyomruk korgása jelezte, hogy itt a vacsoraidő.