Kirándulás 

 

Nyáron sokat kirándult a Tacsi család. Gyakran elsétáltak a nagy folyóhoz fürdeni, vagy Nagyi Tacsit látogatták meg. De volt olyan is, hogy hatalmas sétát tettek a közeli, hűs erdőben.

Kicsi Tacsi szerette ezeket a kirándulásokat, mert ilyenkor kedvére nézegethette a bogarakat, pillangókat, madarakat. Sokszor vitt magával egy kis hátizsákot, amit telepakolt az útközben talált kincsekkel: kavicsokkal, gallyakkal, termésekkel.

Ám ha hosszabb útra mentek, Kicsi Tacsi egy idő után unatkozni kezdett. Ilyenkor Anya Tacsi szívesen mesélt neki egy-két mesét. Ezt Kicsi Tacsi nagyon szeretette. Gyakran ő is bekapcsolódott a mesélésbe és együtt találták ki a történetet.

Ám amikor véget ért a mese, Kicsi Tacsi megint unatkozni kezdett. Apa Tacsi hiába mutogatta az állatokat, növényeket, és tanítgatta neki a nevüket. Egy idő után ez is fárasztó volt Kicsi Tacsinak, és nyűgösködni kezdett.

Egyik este Anya Tacsi és Apa Tacsi összedugták a fejüket, hogy kitalálják, mivel segíthetnének kicsinyüknek. Szerették volna, ha Kicsi Tacsi számára is végig érdekes és izgalmas egy-egy ilyen nyári kiruccanás. Rengeteg ötletük volt, de egyik sem hozta meg a várt eredményt.

A megoldás végül váratlan helyről érkezett.

Épp Nagyi Tacsinál voltak látogatóban. Kicsi Tacsi lelkesen turkált abban a ládában, amiben az anyukája kölyökkori játékai voltak. Egyszer csak a kezébe került egy köteg, gondosan becsomagolt papírlap. Kibontotta, nézegetni kezdte.

A lapokon különböző figurák rajzai szerepeltek, mellettük apró karikákkal. Volt rajtuk béka, pók, madár, lóhere, falevél, gomba, virág, kavics, toll és még egy igazi házikó is!

 - Hát ez meg mi? - ámult el Kicsi Tacsi, és már szaladt is a lapokkal a szüleihez és a nagymamájához. - Nézzétek, mit találtam!

Nagyi Tacsi megnézte.

 - Ó! Tudod-e mik ezek, kicsinyem?

Kicsi Tacsi a fejét rázta.

 - Ezek a Kincskereső Lapok! Régen, amikor anyukád még kicsi volt, ezeket a lapokat vittük magunkkal, ha hosszabb sétára indultunk, vagy kirándulni mentünk. Az út során Anya Tacsinak keresnie kellett egy-egy olyan állatot, növényt vagy tárgyat, ami itt, a lapokon is szerepel. Ha látott egyet, tehetett egy pipát a mellette lévő kis karikában. Így gyorsan eltelt számára az idő, és sosem unatkozott útközben. - magyarázta Nagy Tacsi, majd a lányához, vagyis Anya Tacsihoz fordult: - Emlékszel?

 - Mutassátok csak! - vette át a lapokat Anya Tacsi. - Hogy nekem ez nem jutott eszembe…! - álmélkodott, majd elmosolyodott.

Felragyogott erre Apa Tacsi arca is. Pontosan ez volt az, amire szükségük volt!

Hazafelé persze magukkal vitték a Kincskereső Lapokat. Kicsi Tacsi lelkesen keresett meg minden rajtuk szereplő állatot, növényt és tárgyat is. És még lelkesebben pipálta a kis karikákat a lapokon.

A hazavezető út így hamar és zökkenőmentesen telt el.

 - Egyet nem tudtam kipipálni. Nem találtam egyetlen házikót sem egész úton! - szomorkodott Kicsi Tacsi, mikor a Tacsiházhoz értek.

 - Nézz csak ide! - mutatott Anya Tacsi vidáman a saját, sárga házukra. - Szerintem nyugodtan kipipálhatod azt is!