Kígyóbagett

 - Elfogyott a kifli. - állapította meg reggeli után Anya Tacsi. - El kell mennünk a pékségbe!

Kicsi Tacsi már szaladt is az ajtóhoz. Anya Tacsi és kicsinye gyalog indultak el kifliért.

A Tacsi család kedvenc péksége nem volt messze. Csak át kellett vágniuk a Pipacsosmezőn, és már ott is voltak.

Már messziről látszott, hogy a pékség mellett tábla hirdeti: új pékáru érkezett, a kígyóbagett!

 - Mi lehet az a kígyóbagett? - morfondírozott Anya Tacsi.

 - Kígyóból készült kenyér? - kerekedett el Kicsi Tacsi szeme.

 - Nem hiszem... - mosolygott Anya Tacsi. - Gyere, nézzük meg!

Bementek a pékségbe. Hamar megtalálták a kígyóbagettet, ugyanis olyan hosszú volt, hogy kilógott a polcról. Kicsi Tacsi ámulva nézte.

 - Szóval azért hívják így, mert hosszú, mint egy kígyó… De hogy csinálhattak ilyen hosszú bagettet? Befért a sütőbe?!

 - Nem tudom. - rázta a fejét Anya Tacsi. - Megkóstoljuk?

Kicsi Tacsi beleegyezően vakkantott egyet az anyukájának:

 - Vau! Kóstoljuk meg!

 - Egy kígyóbagettet kérünk! - mondta Anya Tacsi az eladónak.

 - Parancsoljanak! - az eladó átnyújtotta nekik a finoman illatozó pékárut, ők pedig kifizették.

Anya Tacsi be akarta tenni a kígyóbagettet a zöld kosárkájába, de az sehogyan sem fért bele. Egy ideig tanakodtak, hogy most mi tévők legyenek. Végül Anya Tacsi megfogta a kígyóbagett egyik végét, Kicsi Tacsi a másik végét, úgy indultak vele haza a Pipacsosmezőn át.

A kígyóbagett finoman illatozott. Kicsi Tacsinak összefutott a nyál a szájában.

 - Megkóstolhatom? - kérdezte az anyukáját.

 - Persze! - mosolygott Anya Tacsi.

Kicsi Tacsi egy hatalmasat harapott a kígyóbagettbe. Isteni finom volt!

Látva jóízűen falatozó kicsinyét, Anya Tacsi is kedvet kapott hozzá, hogy megkóstolja, így ő is beleharapott a kígyóbagettbe.

Kicsi Tacsi ette az egyik végét, Anya Tacsi a másikat. Nagyon ízlett nekik. Míg hazafelé sétáltak, minduntalan bele-beleharaptak a különleges finomságba.

 - Apa Tacsi! - kiáltott vidáman Kicsi Tacsi, mikor hazaértek. - Odanézz milyen különlegességet hoztunk: kígyóbagettet!

Kicsi Tacsi odanyújtotta az apukájának a maradék kígyóbagettet. Apa Tacsi nézte, forgatta, szimatolta, de nem látott rajta semmi különöset - hacsak azt nem, hogy a két végét megrágta valaki.

 - Egy bagett, amit megrágtak a kígyók? - viccelődött Apa Tacsi, de Kicsi Tacsi nem nevetett.

 - Dehogy! - válaszolta Kicsi Tacsi nagy komolyan. - Azért hívják kígyóbagettnek, mert olyan hosszú, mint egy kígyó!

Apa Tacsi újra megnézte a bagettet, de nem látta különösebben hosszúnak. Pont olyan volt, mint minden bagett - leszámítva persze, hogy a két végét megrágcsálta valaki.

Ekkor Anya Tacsi nevetni kezdett:

 - Olyan finom volt, hogy a nagy részét megettük hazafelé jövet. Így már tényleg nem látszik kígyóbagettnek…. De amit meghagytunk belőle, az már mind a tiéd! - mondta vigasztalásképp Apa Tacsinak.

 - Menjünk vissza a pékségbe és vegyünk még egy kígyóbagettet! - kiáltott fel Kicsi Tacsi lelkesen és már indult is.

De Anya Tacsi mosolyogva megrázta a fejét:

 - Ma már nem, kicsinyem! Majd holnap. Holnap várnak az újabb kalandok!

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás