Itthon maradunk

 

Egy langyos márciusi reggelen Kicsi Tacsi önfeledten játszott a Tacsiház kertjében. Anya Tacsi mosolyogva figyelte kicsinyét. Apa Tacsi a fák ágait metszette a kellemes időben.

Hirtelen szárnycsapkodás hangjai ütötték meg a fülüket. A kerítésre egy fekete, fényes tollú madár szállt le, akit a környéken csak Vészhozó Varjúként ismertek.

– Kár, kár, kár, hatalmas hóvihar közeleg! - újságolta. - Akkora hó fog esni, hogy ki sem tudtok majd mozdulni a házatokból! Kár, kár, kár! - azzal már repült is tovább.

Kicsi Tacsi ujjongani kezdett örömében, mert nagyon szerette a havat. Anya Tacsi és Apa Tacsi egymásra néztek. Hitték is, nem is, amit a varjú mondott. Tanakodtak egy ideig, végül úgy döntöttek, jobb az óvatosság. Apa Tacsi elszaladt a sarki boltba, és annyi ennivalót vásárolt, amennyit csak elbírt. Nem feledkezett meg a WC-papírról sem!

Egyre türelmetlenebbül várták, hogy kiderüljön, igaza lesz-e a varjúnak. Amikor végül az első hópelyhek táncolni kezdtek a levegőben, Kicsi Tacsi is táncra perdült örömében. Kicsit ugyan furcsállta, hogy most esik a hó, épp amikor már beköszöntött a tavasz, de ez nem akadályozta meg abban, hogy minden pillanatát kiélvezze a különös időjárásnak.

Anya Tacsi, Apa Tacsi és Kicsi Tacsi együtt szánkózott és hógolyózott egészen addig, míg le nem ment a nap. Eljött az ideje, hogy eltegyék magukat holnapra.

Másnap reggel Kicsi Tacsi első dolga volt, hogy szaladjon az ablakhoz megnézni a havat. De a fehér hótakaró eltakarta előle a kilátást! Igaza lett a varjúnak: se ki, se be!

Kicsi-Tacsi pityeregni kezdett a csalódottságtól. Ő bizony most azonnal ki akar menni és játszani akar odakint a hóban! De Anya Tacsi leült mellé és miközben a hátát simogatta, kedvesen vigasztalni kezdte:

– Tudom, hogy nehéz ez most neked. Hamarosan újra kimehetünk, csak egy kicsit kell türelmesnek lennünk! És nézd csak, mennyi szép játék van idebenn is!

A szeretgetéstől Kicsi Tacsi lassan-lassan megnyugodott és lelkesen kiáltott fel:

– Akkor bújócskázol velem?!

– Hát persze! - felelte az anyukája.

És addig bújócskáztak, fogócskáztak és ugróiskoláztak a lakásban, míg teljesen ki nem fáradtak.

A második napon Apa Tacsi javaslatára bábokat készítettek és elbáboztak minden királyfis, királylányos és boszorkányos mesét, ami csak az eszükbe jutott.

A harmadik napon Anya Tacsi lisztet, tejet és tojást tett az asztalra, majd Kicsi Tacsival palacsintát kezdtek sütni. Mikor elkészültek, lekvárral, túróval, kakaóval töltötték meg a palacsintákat és hatalmas lakomát csaptak.

De a negyedik napon Kicsi Tacsi búskomoran ébredt.

– Nézzük meg, ki lehet-e már menni! - javasolta és már szaladt is a bejárati ajtóhoz.

Ám ahogy Kicsi Tacsi kinyitotta az ajtót, rögtön egy adag jéghideg hó zúdult a nyakába. A hótorlasz még mindig az ajtó tetejéig ért!

Kicsi Tacsi lerázta magáról a havat. Épp mint amikor egy jókora hógolyó talál el - gondolta. Megtetszett neki az ötlet és elkurjantotta magát:

– Hógolyózzunk!

Anya Tacsinak válaszolni sem maradt ideje, mert egy hatalmas hógolyó találta el az orrát. Apa Tacsinak sem kellett több! Ő is beállt hógolyót gyúrni. Hatalmasakat kacagtak játék közben.

De Kicsi Tacsi nem érte be ennyivel:

– Építhetnénk hóembert is! - javasolta.

– Itt, a szoba közepén? Neeem! - rázta a fejét határozottan Anya Tacsi. - Gyorsan elolvadna és minden csupa víz és hólé lenne tőle!

– Kérlek, Anya Tacsi! - könyörgött tovább Kicsi Tacsi. - Olyan jó móka lenne!

Ekkor Apa Tacsi előállt egy mentőötlettel:

– Mit szólnátok, ha a fürdőkádban építenénk meg a hóembert!? Ott nem baj, ha elolvad, hisz lefolyik a lefolyón.

Anya Tacsi végül beadta a derekát. Apa Tacsi hozott egy sárga vödröt, abban hordta be a havat a fürdőszobába, ahol Anya Tacsi és Kicsi Tacsi lelkesen építette a hóembert. Végül sikerült az előtt elkészülniük vele, hogy a hó teljesen elolvadt volna. Kicsi Tacsi nagyon boldog volt.

Közben kisütött a nap és meleg sugaraival olvasztani kezdte a hatalmas hótömeget odakint. A Tacsi-család a következő napokban még készített pár hóembert a fürdőkádban, ezzel is segítve a napocska dolgát. Hamarosan elolvadt az összes hó, és újra el tudták hagyni a Tacsiházat. Ezután az otthoni kaland után a szabadban töltött időt még értékesebbnek érezték, mint korábban.

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás