Éjjeli lepke
Kicsi Tacsi mindig hajnalban ébredt. És miután felébredt, mindig felébresztette Anya Tacsit. Anya Tacsi ilyenkor fáradtan nyitotta ki a szemét, majd szinte azonnal be is csukta, és próbált aludni tovább.
Nem volt ez máshogy azon a hajnalon sem, amikor Kicsi Tacsi halk neszezésre ébredt. Már kezdett ugyan világosodni, de a hálószobában még félhomály volt. Kicsi Tacsi körülnézett a szobában. Addig-addig meresztette a szemét, amíg meg nem látta, honnan jön a hang. Egy pillangó szárnycsapásai keltették a zajt, amint keresztülrepült a szobán.
- Anya Tacsi, ébredj! - Kicsi Tacsi izgatottan keltegette anyukáját.
Anya Tacsi fáradtan kinyitotta az egyik szemét, majd gyorsan be is csukta.
- Korán van még, kicsinyem...
- De láttam egy pillangót! Itt bent, a szobában!
Erre nem csak Anya Tacsi, de Apa Tacsi is kinyitotta a szemét.
- Komolyan?!
- Egy pillangót? - kérdezték szinte egyszerre.
Kicsi Tacsi a szekrény felé mutatott: - Igen. Arra repült.
Anya Tacsi elhúzta a függönyöket, így a kelő napocska fénye bevilágította a szobát. Körbenéztek, de nem látták a pillangót. Anya Tacsi benézett a szekrénybe, Apa Tacsi pedig az ágy alá, de néhány kóbor porcicán kívül semmit sem találtak.
- Lehet, hogy egy éjjeli lepkével van dolgunk?! - morfondírozott Apa Tacsi. - Azok röpülnek éjjel, a sötétben, és bújnak el nappal...
- Akkor nem is fogjuk látni többé? - szomorodott el Kicsi Tacsi.
- Dehogynem! Előcsalogatjuk! - kiáltotta elszántan Apa Tacsi. - Csak valami finom, édes csalétek kell hozzá!
Kicsi Tacsi szaladt is a konyhába és elővette a édességes dobozát. Volt benne sok finomság: csokik, cukrok, kekszek, drazsék. Egy kígyó alakú, színes gumicukrot választottak, amit Apa Tacsi fellógatott a lámpára. Édes illata azonnal betöltötte a lakást.
- Most már csak várnunk kell estig! Ha tényleg éjjeli lepkével van dolgunk, csak sötétedés után bújik elő. - jelentette ki Apa Tacsi és ment is a dolgára. Anya Tacsi is ment a dolgára. És mivel Kicsi Tacsinak nem volt semmi más dolga, leült és várta, egyre csak várta, hogy a pillangó előbújjon a rejtekhelyéről.
Kicsi Tacsi egész nap le sem vette a szemét a lámpára akasztott gumicukorról. Mikor mégis le kellett vennie a szemét róla, mert például el kellett mennie pisilni, vagy meg kellett ennie az ebédet, megkérte Anya Tacsit vagy Apa Tacsit, hogy addig ők figyeljék, jön-e a pillangó.
Így telt el az egész nap.
Miután megvacsoráztak, lekapcsolták az összes villanyt és hárman együtt, összebújva várták az éjjeli lepkét. Nem kellett sokáig várniuk. A telihold ragyogó fényében hirtelen egy gyönyörű pillangó körvonalai bontakoztak ki. Kecsesen rászállt a gumicukorra, ott egy pillanatra megpihent. Aztán a hold fénye felé fordult és kirepült a nyitott ablakon.
Kicsi Tacsi ámulva nézett utána.
