Cipzár
Kicsi Tacsi a szüleivel sétálni ment a közeli erdőbe. Kellemes tavaszi idő volt, nagyon élvezték a sétát. Hirtelen azonban feltámadt a szél. Belekapott a fák ágaiba, leveleibe, húzta, cibálta őket. Egyszer csak az egyik hatalmas fáról lepottyant valami, egyenesen Anya Tacsi ruhájának cipzárjára.
Egy barna kukac volt az.
Kicsi Tacsinak nagyon megtetszett a kukac, különösen furcsa mozgása, ahogy testéből hurkot formázva haladt előre a cipzáron. Néha megállt, felágaskodott, körbenézett, majd sietett tovább.
– Szia! Te ki vagy? Hogy hívnak?
Szegény kukac úgy megrémült, hogy szóhoz sem jutott.
– Nézd, Anya Tacsi, de aranyos! Megtarthatom? Adhatnánk neki valami nevet! Mondjuk.... lehetne Cipzár! Úgyis ott találtunk rá, a ruhád cipzárján! - hadarta egy szuszra Kicsi Tacsi. - Légyszi, légyszi, légysziiii, vigyük haza!
Szegény kis kukac most rémült csak meg igazán!
– Neeee! Kérlek, ne vigyetek el! - kiáltotta összeszedve minden bátorságát. - Nekem ez a fa az otthonom, itt lakik a családom.
– Te tudsz beszélni? - csodálkozott el Kicsi Tacsi.
– Persze, hogy tudok! - sértődött meg a kukac. - Hát minek nézel Te engem?
– Kukacnak... - pironkodott Kicsi Tacsi. - És neved is van?
– Nevem?! Hát az meg mire volna jó nekem?! Nem, nevem az nincs...
– Akkor lehetne a neved Cipzár! - ujjongott Kicsi Tacsi.
Ezen már igazán elcsodálkozott a kis kukac.
– Rendben, ha nagyon akarod! - egyezett bele végül. - De kérlek, ne vigyetek el innen! Segítsetek inkább visszamászni a fára, ahonnan lesodort az a szeleburdi szél!
Kicsi Tacsi lógatta az orrát, amiért nem viheti haza Cipzárt. De aztán segítőkészen a mancsai közé fogta és megpróbálta feltenni a fára. De a fa törzse nagyon csúszós volt, a kis kukac sehogyan sem tudott belekapaszkodni.
– Rakj fel inkább a levelekre! - kérte a kukac Kicsi Tacsit.
A levelek azonban nagyon magasan voltak. Sem Kicsi Tacsi, sem Anya Tacsi, de még csak Apa Tacsi sem ért fel odáig.
Egy darabig törték a fejüket, hogy mi tévők legyenek. Végül azt találták ki, hogy Anya Tacsi feláll Apa Tacsi hátára, és onnan a magasba emeli Kicsi Tacsit, aki felrakja Cipzárt egy levélre. Így is lett. Kicsi Tacsi a mancsában fogva olyan magasra emelte a kis kukacot, amilyen magasra csak bírta. Cipzárnak így sikerült elérnie egy közeli falevelet.
– Köszönöm szépen a segítséget! - hálálkodott a kukac.
– Szívesen! - mondták a tacskók egyszerre.
Elbúcsúztak Cipzártól és továbbindultak. Kicsi Tacsi és a kukac még hosszan integettek, egészen addig, amíg az erdő fái el nem takarták őket egymástól.
