Az erdőben

Egy szép nyári napon, amikor előző éjjel sok eső esett, Kicsi Tacsi a szüleivel gombászni indult a közeli erdőbe.

Mielőtt elindultak, alaposan befújták magukat kullancsriasztóval.

 ⁃ Ez nagyon büdös! - fintorgott Kicsi Tacsi.
 ⁃ Lehet, hogy büdös, de megvéd minket a kullancsoktól! - mosolygott elnézően Anya Tacsi. - Gondolom, nem szeretnéd, hogy beléd költözzön egy kullancs.

Kicsi Tacsi valóban nem szerette volna. Viszont gombászni azt nagyon szeretett, úgyhogy magához vette fonott kosárkáját és már szalad is a Pipacsosmezőn át az erdő irányába. Anya Tacsi és Apa Tacsi alig bírta utolérni.

Behatoltak a sűrű, csodaszép erdőbe. Kicsi Tacsi kíváncsian hallgatta az erdő ismerős zajait: az egyik fa törzsén harkály kopácsolt, apró sündisznó neszezett az aljnövényzetben, a fák levelei halkan zizegtek. Minden végtelen békét és nyugalmat árasztott.

 ⁃ Itt is van a kedvenc gombánk, a vargánya! - törte meg a meghitt pillanatot Apa Tacsi boldog kiáltása.

Teleszedték kosaraikat ízletes vargányával.

 ⁃ Finom ebéd lesz belőle! - nyalta meg a száját Anya Tacsi.

Ekkor Kicsi Tacsi észrevett a földön egy piros kalapos, szépséges gombát, melynek kalapját fehér pettyek díszítették. Lehajolt, hogy közelebbről megnézze. Szívesen meg is érintette volna...

 ⁃ Ne! - kiáltott fel Anya Tacsi rémülten. - Ne nyúlj hozzá, kicsinyem! Az a gomba mérgező!
 ⁃ De olyan szép... - mentegetőzött Kicsi Tacsi.
 ⁃ Igen, de a szép és hívogató gombák gyakran ehetetlenek, sőt mérgezőek! Hozzájuk nyúlni is tilos! - figyelmeztette kicsinyét Apa Tacsi is.

Kicsi Tacsi bólintott. Ettől kezdve csak nézte az ismeretlen gombákat, de nem nyúlt hozzájuk.

Mikor hazaértek a finomságokkal megrakott kosárral, Anya-Tacsi megmosta a gombákat, és feltette főni messzeföldön híres vargányalevesét.

Míg főtt az ebéd, átvizsgálták egymás bundáját, kullancsok után kutatva. Apa Tacsi megnézte Anya Tacsi szőrét, Anya Tacsi átvizsgálta Kicsi Tacsiét. Végül Apa Tacsi következett. Az ő bundáját Anya Tacsi és Kicsi Tacsi együtt nézte át.

Egyszer csak Kicsi Tacsi egy kis, fekete dudort fedezett fel az apukája barna bundájában. Akkora volt, mint egy gombostű feje. Kicsi Tacsi megnézte közelebbről, kicsit meg is piszkálgatta, hátha lejön. De a dudor a helyén maradt.

 ⁃ Nézd csak, Anya Tacsi! Találtam valamit!

Anya Tacsi megnézte. Majd hozta a nagyítót, azzal is megvizsgálta. Végül megkönnyebbülten felsóhajtott:

 ⁃ Ez csak egy anyajegy! Szerencsére nem kullancs...

Mindannyian nagyon örültek ennek.

Hamarosan kész lett az ebéd, asztalhoz ültek és jóízűen megebédeltek az ízletes vargányalevesből.

 

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás