Adventi naptár
Anya Tacsi és Apa Tacsi vásárolt Kicsi Tacsinak egy szép, színes, karácsonyfa alakú adventi naptárat. Amikor elérkezett december első napja, izgatottan nyújtották át kicsinyüknek az ajándékot.
Kicsi Tacsinak ez volt élete első adventi naptára. Nem is tudta még, mire való. Ezért az anyukája magyarázni kezdett:
- Nézd, kicsinyem! Az adventi naptáron 24 ablakocska van. Mindegyik ablak egy csokit rejt. Nyisd ki az elsőt! - mutatott Anya Tacsi az 1-es számra.
Kicsi Tacsi kíváncsian nyitotta ki az első ablakot. Egy hóember alakú csokoládé volt benne, amit a tacskókölyök azonnal be is kapott. A csokinak finom, málna íze volt.
- Kinyithatok még egyet? - nézett sóvárogva az adventi naptárra Kicsi Tacsi.
- Most nem, kicsinyem. Majd holnap. Minden nap csak egyet szoktunk kinyitni!
- De holnapig még olyan sokat kell várni! - panaszkodott Kicsi Tacsi.
- Igaz, kicsinyem. Ez egy remek lehetőség arra, hogy megtanulj türelemmel várakozni! - zárta le a vitát mosolyogva Apa Tacsi.
De Kicsi Tacsi még nem tudott türelemmel várakozni. Ezért másnap már kora hajnalban felkelt, és szaladt is az adventi naptárjához. Mire Anya Tacsi álmosan kikecmergett az ágyból, Kicsi Tacsi már számtalan ablakocskát kinyitott, és megevett egy csengettyű, egy csillag és egy karácsonyfa alakú csokoládét. Mikor az anyukája meglátta ezt, alig akart hinni a szemének.
- Kicsi Tacsi, mit csinálsz? - kérdezte, és kivette kicsinye mancsából az adventi naptárat.
De már késő volt. Az ablakok nagy része már nyitva állt, így a bennük lévő csokik a földre hullottak!
Anya Tacsi és Kicsi Tacsi ijedten néztek hol egymásra, hol a földön heverő édességekre. Az adventi naptárat így nem lehetett többé használni. És emiatt mindketten nagyon elszomorodtak.
Mikor Kicsi Tacsi elaludt aznap este, Anya Tacsi törni kezdte a fejét, mivel helyettesíthetné az adventi naptárat. Hamarosan támadt is egy jó ötlete: borítékokat vett elő, és karácsonyfa alakban felragasztotta őket a falra. Mindegyikre ráírt egy számot, majd kifestette őket, mintha az egész egy feldíszített karácsonyfa lenne.
Ez lett Kicsi Tacsi új adventi naptára. De a borítékok egyelőre üresen maradtak.
Másnap, december harmadik napján, Kicsi Tacsi szomorúan ébredt. Még akkor is a lepotyogott csokik miatt lógatta az orrát, amikor az anyukája megmutatta neki az alkotását. Amint Kicsi Tacsi meglátta az új adventi naptárat, azonnal felderült arca, és lelkesen nyitogatni kezdte a borítékokat.
- Nincs is bennük semmi! - görbült le ismét Kicsi Tacsi szája.
- Még nincs, kicsinyem. De valamikor a nap folyamán majd kerül ebbe a borítékba valami. - mutatott a 3-as számú borítékra Anya Tacsi. - Csak várj türelemmel!
Kicsi Tacsi, ha nem is türelemmel, de várakozott. A délelőtt folyamán többször odament az adventi naptárhoz, hogy bekukucskáljon a hármas számú borítékba. De mindig üresen találta.
Végül, mire megették az ebédet, a pocakjukkal együtt a hármas számú boríték is megtelt. Kicsi Tacsi boldogan húzott ki belőle egy pici gyurmakészletet.
A következő napokban még sok-sok kincset rejtett az adventi naptár: matricát, ceruzát, cukorkát, karácsonyfadíszt. Mind a nap legváratlanabb pillanataiban, varázslatos módon kerültek a borítékokba.
Így mire elérkezett a karácsony, Kicsi Tacsi is megtanult türelemmel várakozni.
