A konyhában
Kicsi Tacsi sokat törte a fejét, mivel lephetné meg az anyukáját anyák napja alkalmából. Először arra gondolt, hogy szedhetne Anya Tacsinak egy csokor illatos virágot a Pipacsosmezőn. De aztán eszébe jutott, hogy tavaly is éppen ezt adta neki.
“Talán rajzolhatnék Anya Tacsinak egy szép rajzot. Biztos nagyon örülne neki!” - tűnődött Kicsi Tacsi. - “Vagy inkább készítsek Anya Tacsinak valami finomságot?”
Kicsi Tacsi tudta jól, hogy az anyukája nagyon szereti a süteményeket. Emlékezett rá, mennyire ízlett Anya Tacsinak az a kókuszgolyó is, amit legutóbb együtt készítettek. Ráadásul nem is volt olyan nehéz megcsinálni!
Kicsi Tacsi bement a konyhába. Elővette a kakaóport és a kókuszreszeléket, mert emlékezett, hogy ezek kellettek a kókuszgolyó elkészítéséhez. Beleöntötte őket egy nagy, zöld tálba. Fakanállal alaposan összekeverte, majd mancsai segítségével golyót kezdett formálni a keverékből. De hiába nyomkodta, sehogyan sem állt össze! Kicsi Tacsi nagyon dühös lett.
Ekkor Anya Tacsi lépett a konyhába.
- Mi történt, kicsinyem? - kérdezte.
Kicsi Tacsi szorosan az anyukájához bújt. Anya Tacsi öleléstől szép lassan megnyugodott, elszállt a mérge is.
- Kókuszgolyót szerettem volna készíteni neked anyák napjára… - vallotta be Kicsi Tacsi.
- Ó! - Anya Tacsi nagyon meghatódott. - Ez igazán kedves tőled!
- De már úgyis mindegy, nem sikerült…
- Hiszen még sikerülhet! Próbáld meg újra! Segítsek?
De Kicsi Tacsi csak a fejét rázta: - Nem! Egyedül szeretném megcsinálni!
Aznap este, miután Kicsi Tacsi elaludt, Anya Tacsi elmesélte Apa Tacsinak a konyhában történteket. Együtt kezdtek tanakodni, hogyan segíthetnének kicsinyüknek, hogy egyedül is el tudja készíteni az anyák napi ajándékot.
- Ha Kicsi Tacsi tudna olvasni, megnézhetné a receptet egy szakácskönyvben… - sóhajtott fel Anya Tacsi.
- Nincs olyan szakácskönyvünk, amiben sok a kép? - kérdezte Apa Tacsi.
Anya Tacsinak felcsillant a szeme: - Remek ötlet! Ez kell nekünk: egy szakácskönyv, tele képpel, ahol a képek elmesélik, hogyan kell kókuszgolyót készíteni!
Apa Tacsi elgondolkozott. - És kell még valami, amivel Kicsi Tacsi könnyedén ki tudja porciózni a hozzávalókat…
Hamarosan meg is született a terv. Anya Tacsi elővett egy üres füzetet és lépésről lépésre lerajzolta a lapjaira, hogyan kell kókuszgolyót készíteni. Apa Tacsi öt különböző nagyságú mérőkanalat faragott, és mindegyiket más és más színűre festette. A legnagyobb lett a sárga, a következő a lila, aztán a kék, a narancssárga és végül a legkisebb a rózsaszín.
Késő éjszakáig dolgoztak, míg végül elkészültek mindennel. Fáradtan, de elégedetten tértek nyugovóra.
Másnap ünnepelték az anyák napját a Pipacsosmezőn.
Reggel Anya Tacsi és Apa Tacsi izgatottan nyújtották át kicsinyüknek az elkészült képes szakácskönyvet és a pici mérőkanalakat.
- Tessék, Kicsi Tacsi, ezek segítségével már egyedül is el tudod készíteni a kókuszgolyót!
Kicsi Tacsinak fülig ért a szája, boldogan szaladt új kincseivel a konyhába, és azonnal munkához is látott. Lépésről lépésre követte a képeken látottakat, és láss csodát, hamarosan el is készült a finom kókuszgolyókkal!
- Boldog anyák napját, Anya Tacsi! - köszöntötte anyukáját Kicsi Tacsi, és átnyújtotta neki a kókuszgolyóval teli tálat.
- Köszönöm, Kicsi Tacsi!
Megölelték, megpuszilták egymást, majd megkóstolták a finomságot. A kókuszgolyó nagyon jól sikerült, Anya Tacsinak mégis az volt a legszebb anyák napi ajándék, hogy ilyen boldognak láthatja kicsinyét.
