Takaró

 

Kicsi Tacsi kapott egy finom, meleg takarót az anyukájától. Anya Tacsi színes fonalból kötötte neki. Kicsinye kedvenc színeit használta hozzá: a kéket, a rózsaszínt és a sárgát. A takaró nem csak puha lett, hanem nagyon szép is.

Kicsi Tacsi nagyon örült a takarónak, minden éjszaka azzal aludt, kényelmesen befészkelte magát a kellemes anyagba.

Napközben is jó szolgálatot tett a takaró, ugyanis Kicsi Tacsi arra ült, ha a földön játszott.

Ha pedig eljött az evés ideje, Kicsi Tacsi gondosan elrendezgette kedves takaróját az etetőszékben, mielőtt Anya Tacsi beültette volna.

Még fürödni is magával akarta vinni, de ezt Anya Tacsi már nem engedte neki.

Történt egyszer, hogy egy hideg téli napon elég hó esett ahhoz, hogy Kicsi Tacsi és Apa Tacsi szánkóval indulhasson a játszótérre. Jó melegen felöltöztek, majd Apa Tacsi elővette a szánkót a fészerből.

Kicsi Tacsi elhelyezkedett a szánkón, de valami nem stimmelt. Hideg is volt, kemény is volt az ülése... Ekkor Kicsi Tacsi se szó, se beszéd visszaszaladt a házba és hozta magával kedvenc takaróját. Ráterítette a szánkóra, így az jó meleg és puha lett.

Elindultak. Kicsi Tacsi ült a szánkón, Apa Tacsi pedig húzta.

Ahogy megérkeztek a játszótérre, Kicsi Tacsi leugrott a szánkóról és már szaladt is a hintához. De a hinta már foglalt volt, egy vizslakölyök ült benne.

- Én is hintázhatok? - kérdezte reménykedve Kicsi Tacsi. De a vizslakölyök a fejét rázta.

Kicsi Tacsi nem volt az a vitatkozós fajta, inkább szomorúan elkullogott. Lekuporodott a szánkóra, onnan figyelte, mikor szabadul fel a hinta.

Nem kellett sokáig várnia, a vizslakölyök hamarosan kiszállt a hintából. Kicsi Tacsi szaladt, hogy beüljön a helyére, de egy kis fekete puli megelőzte.

 - Én értem ide hamarabb! Én hintázok! - közölte csöppet sem kedvesen a kis puli.

Kicsi Tacsi megint az orrát lógatta. Ám a kis puli alig hogy beleült, rögtön ki is pattant a hintából.

 - Jaj, ez jéghideg! - kiáltott fel vacogva.

Kicsi Tacsi ekkor odament a szánkóhoz, levette róla a takaróját és kedvesen a kis puli felé nyújtotta.

 - Tedd a popsid alá a takarómat! Meleg és puha! - javasolta Kicsi Tacsi mosolyogva.

A kis puli vonakodva fogadta el a felajánlást. Ám mikor végül ráterítette a takarót a hintára és ráült, rögtön felderült az arca. - Tényleg nagyon finom, köszönöm!

Egymásra mosolyogtak. Kicsi Tacsi boldogan nézte, hogy hintázik a kis puli a kedvenc takarójával.

De nem sokáig kellett néznie, a kis puli ugyanis pár perc után kiszállt a hintából és átadta Kicsi Tacsinak.

- Gyere, hintázz egyet Te is!

Kicsi Tacsi megköszönte a kedvességet, beült a hintába és hajtani kezdte. Igazán elégedett és boldog volt.

Így hintáztak felváltva egészen addig, míg sötétedni nem kezdett. Ekkor Apa Tacsi szólt, hogy ideje hazaindulni. A takaró visszakerült a szánkóra. Kicsi Tacsi és a kis puli pedig búcsút intettek egymásnak.

Közben ismét hullani kezdett a hó, újabb fehér leplet borítva az egész Pipacsosmezőre.

Sed nec Donec suscipit massa ultricies dolor.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás